Az elmúlt pár évben kezdtem érezni, hogy repedezik körülöttem az eddig egységben lévő burok, amelyben éltem. Úgy éreztem, mintha egy térbeli puzzle-ből pár darab lassan kezdett volna kipotyogni. Ismeretlen hiányérzetem volt, miközben rendben volt az életem és bátran használtam a koromból adódó bölcsességemet. Végül a program alatt végre megtaláltam azt az összefüggést - azt a fonalat - amely összeköti az életem fontosabb mozzanatait, és ezáltal tisztábban látom a történetem összefüggéseit. Hihetetlen, hogy ez a tudás végig ott volt bennem, de a Katával való közös munka segített felszínre hozni és megérteni, miért hozok bizonyos döntéseket, és milyen hatások formálták eddig az önképemet. Annyira jó végre érezni, hogy a program óta időről időre már képes vagyok visszaterelni magamat a tudatos döntésekhez.

Az „Élet második fele” egy olyan különleges programsorozat, amit receptre kellene felírni mindenkinek, akit egy kicsit is komolyabban foglalkoztatnak az élet nagy filozófiai kérdései. Akik a lemez „B” oldalán hajlandók őszintén szembenézni eddig elért eredményeikkel, sikerekkel és kudarcokkal, veszteségekkel – és akik valóban meg akarják érteni, hogy mind ebben vajon mekkora szerepe van saját személyiségüknek. Mély önismereti utazás ez a program, jól megválasztott elméleti és gyakorlati útjelzőkkel, mint a képzőművészet, a jungi pszichológia és az egzisztencialista filozófia. Mindez egy rendkívül felkészült „idegenvezető” segítségével, akinek az út végére sikerül felébresztenie az utazókban azt a belső tüzet, ami elengedhetetlen az élet értelmének újradefiniálásához ebben a nyilvánvalóan nehezebb életszakaszban.

Visszagondolva egy utazás jut eszembe, igen utazás, valódi, titokzatos utazás, mint Radnóti versében:

Ott arra távol – még távolabb
A Kettős Zátonyok felé
szigetek ringatóznak, fényes bóbiták.
S közöttük Borneo, mint sötét virág.
Odamegyünk!

Kati biztos kézzel navigál Jung világában, szimbólum és jelentése, egy-egy kép és annak üzenete között. Hogyan hatnak ránk a látott képek, milyen gondolatok érzések jelennek meg bennünk és ezek hogyan hatnak akár vezetői működésünkre, hogyan használjuk a fejlődésünk érdekében.

… hogy mit kaptam a programtól? Egy utazást az intuícióim labirintusában. Mikor volt utoljára, hogy elengedhetted a logikát, az észérvek feltétlenségét? Amikor gyerek voltál vagy mikor szerelmes. Talán akkor. Rég volt, ugye? Ki gondolná, hogy van tudományos módszertana az irracionalitásnak? Hogy műalkotások, festmények segíthetnek az önismeret útján egy magasabb szintre lépni. Ötven fölött is érhet még meglepetés, „önmeglepés” vagy az ismert dolgaidra való ráeszmélés egy merőben más szemszögből. Katalinnak a minőségi gondolatai és a rövid csöndjei egyenértékűek. Ez az izgalom és megnyugvás, a megérzés és a tudás kurzusa, mely során az önfejlődésed mesgyéjére letehetsz egy újabb mérföldkövet.

Életünk közepéig már oly sok mindent megéltünk, megtanultunk, megoldottunk, hogy azt hisszük, az ekkor jelentkező kihívások már nem okozhatnak gondot.
A gyakorlatias megoldásokkal gyakran a szőnyeg alá seperjük érzelmeinket, a lelki kérdéseket, a boldogság valós átélését. És ott zakatol a kérdés: miért élek? mi értelme mindennek? hol vagyok én?
Kati programja megmutatta nekem, hogyan fedezzem fel saját magam a hétköznapok forgatagában.
Megmutatta a gyakorlati elemeket és az elméleti hátteret is.
Ezzel javulhat a személyes hatékonyságunk és életünk teljessége is. Ajánlom mindazoknak, akik tudatosan szeretik vezetni életüket.

A program segítségével felismertem, hogy mennyire nehezen tudok áthatolni a mindig járó, gondolkodó agyamon, hogy hozzáférjek a valódi önmagamhoz. Úgy jöttem el, hogy látom: ezzel dolgom van. Ha a benső ösvényeimen tett utazásomban előrébb tartanék, ez a program rakétaként repített volna magam felé. Így is ráállított a kilövő bázisra, a visszaszámlálás is megkezdődött…
Kati személyisége, tudásának spektruma és mélysége lenyűgöző, már ezért is megérte! Jó szívvel ajánlom a programot mindenkinek, akinek fontos az önismeret, önfejlesztés, a benső utazás.

Kata és az önismereti programon résztvevő csapat segített, hogy őszintén szembenézzek az eddigi életemmel, küzdelmeimmel, félelmeimmel és lehetőséget adva, hogy fel tudjak készülni az elmúlásra.
Az életet élni talán csak azért olyan fárasztó, mert harminc vagy negyven éven át rettentő erőfeszítések árán igyekszünk „normálisnak" maradni, ahelyett, hogy egyszerűen saját magunk próbálnánk lenni.

Nem egy program a sok közül. Sokkal inkább felfedező utazás a lélek körül a tudattalan végtelen vidékein.
Az élet második fele program új összefüggések megértésére és új energiák felszabadítására vezetett. A komoly intellektuális élményt nyújtó folyamatban a sokszor nyomasztó végső kérdések megválaszolásához is támogatást is kaptam.

Még annál is többet kaptam a programtól, mint amire Kati személye miatt eleve számítottam. Elméleti síkon egy viselkedésformákat kiválóan megmagyarázó, „eye opener” rendszert ismerhettem meg, ami már azóta is segített a még hatékonyabb vezetői és mentori munkámban. Gyakorlati síkon pedig évek óta halogatott döntéseket tudtam a kurzus előrehaladtával meghozni, amelyek a teljes életminőségemre hatással lesznek. 
Mindenkinek ajánlom a programot, aki szereti érteni az őt körbevevő vagy benne zajló jelenségeket, és olyan kérdések foglalkoztatják, amire önállóan nem tudott még választ találni.

Ajándék volt számomra ez a program, mely megnyitotta a életnek tértől és időtől független szélesebb univerzumát, Kati segített igazi önvalónknak a művészet eszközének segítségével történő megismerésében, életem rejtett összefüggéseinek tudatosításában. Hála érte.

Köszönöm ezt az utazást Katinak és társaimnak. Egy olyan önismereti utazás volt, ahol Jung, Frankl és Yalom gondolatai a művészet, a pszichológia és a filozófia nyelvén segítettek ránézni az élet második felére: hogyan élhetem meg az autentikus énemet, kapcsolódhatok mélyebben önmagamhoz és a transzcendenshez, és mi ad valódi értelmet annak, ami még előttem van.

Ajánlás kétketődnek. Én is az voltam, de úgy gondoltam, megpróbálom. Jól döntöttem. A tematika jó, akit érint, annak „húsba vágó”, néha fájdalmas. Érdekes volt a csoport korosztályszerinti megoszlása. Döntő részben 45-60 éves, nagyon szimpatikus emberek. Személy szerint nekem már ezért érdemes volt részt venni a kurzuson, annyira helyes és okos emberek voltak körülöttem. Eltérő társadalmi háttérrel, kérdésekkel, élethelyzetekkel, de amiatt, hogy dolgozzanak önmagukon, utat keressenek a problémáik megoldásához. Én lassan 66 éves leszek. Ennek ellenére nem lógtam ki a csoportból, és érdekes volt látni, hogy ugyanazokat vagy hasonló élethelyzeteket / kérdéseket / nehézségeket / döntési helyzeteket ki és hogyan lát, gondol végig, és adott esetben mit csinál. Meglepetésemre nagyon eltérők voltak a reakciók, visszajelzések, sokszor az én meglátásom ellentétje. Meglepő és elgondolkodtató. (...)

(...) Mindezt egy nyugodt, baráti környezetben, ahol igazából semmi személyes kérdést nem kell megosztani. Bármikor tovább lehet lépni egy kérdésnél, ha az érzékeny területet érint. Bizalom és biztonság vesz körül, olyan környezetben, ahol lehet őszintének lenni. Nem tudom azt mondani, hogy ezáltal megoldódtak az életproblémáim. Nem oldódtak meg, és igazából nem kaptam válaszokat sem. Viszont egy jó kiinduló pont ahhoz, hogy kérdéseket tegyek fel önmagamnak, ami talán elvezet ahhoz is, hogy a válaszokat is megtalálom.

Még nem vettem részt semmilyen egyéni vagy csoportos terápiás munkában, ezért kíváncsian vártam az alkalmakat. Szerettem, hogy nem volt kötelező megosztani a gondolataimat és mindenhez hozzászólni. Tetszett, ahogy Kati ötvözte a pszichológiát, filozófiát és művészetet, hogy minél több oldalról körbejárjuk és megértsük az öregedést és az élet második felének nagy kérdéseit. Minden alkalommal volt pár olyan gondolat, amit magammal vihettem és napokig rezonált bennem. Köszönöm.

Úgy hullott az ölembe ez a lehetőség, mint egy ajándék és úgy távoztam, hogy ilyen ajándékot szívesen adnék tovább én is. Kati végtelen kedvességgel és nyitottsággal, szakmai tudása tárházát megnyitva kovácsolt bennünket közösséggé a csoporttársaimmal. Biztonságot adó érzés volt, hogy mindenki más élethelyzetben, más problémákkal de mégis hasonló céllal van jelen, osztozunk egymás nehézségeiben és örömeiben. Számomra csodálatos élményt jelentett, hogy egy adott kép milyen sokféle gondolatot ébreszt, és mennyire fontos tudatosítani, hogy épp milyen „szemüvegen" keresztül látunk. Kati nem válaszokat ad, hanem mankókat, nem kinyilatkoztat, hanem elgondolkodtat, és vállalja a túravezető szerepét önmagunkba.